Színekről szóló sorozatom negyedik, egyben utolsó részéhez érkeztem. Tehát a fehér és a fekete. 🙂 Két ellentétes véglet, hogy teljes legyen a kontraszt. A kontraszt mindig drámai, mindig figyelemfelkeltő, nem lehet levenni róla a tekintetet. Öltözködésben egyszerű, de rendkívül elegáns megoldásokat kínál, tudni kell azonban viselni.

Nézzük tehát először az ártatlanságot sugalló fehéret:

Természetben a friss, ropogós hó, vagy a kék égen úszó bárányfelhők színe, de elsők között juthat eszünkbe róla a tisztaság, ártatlanság, jóság, szüzesség fogalma is. A harcművészetek terén a fehéröves ember számít ártatlannak, mivel még kezdő. A tökéletesség színének tartják. A fehér szín jelképezi az egészséget is, nem véletlenül kap az egészségügyi termékek jelentős része fehér csomagolást. Étkezésben a könnyű, zsírszegény ételeket jelképezik fehérrel.
A feketével ellentétben leginkább pozitív jelentése van.
A fehér azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy minden agyhullám tartományban alacsony értékeket mutatott – ez semleges színre utal, mintha egy üres vászon lenne a vendégek élményei számára. A fehéret tekintik az üzleti eseményekhez legjobban illő színnek. Luxus és modern színként jellemzik, de ne várjunk tőle vidámságot, izgalmat, vagy felkavaró érzelmeket. Egy szín, mely alkalmas semleges környezetek kialakítására, amely nem vonja el a figyelmet az előttünk álló feladatról.
• A fehér ruha a tisztaságot, a szüzességet, a lélek győzelmét jelenti az anyag felett.
• A béke és a jóakarat kifejezője; erre utal Noé fehér galambja és a békekövetek fehér zászlója.


Végezetül következzen a színek drámakirálynője :-), a fekete:

A fekete a színek egyike, bár a színelmélet nem tekinti annak, hanem – a fehérrel és a szürke összes árnyalatával együtt – akromatikusnak, semleges színűnek tartja. Szemünk feketének érzékeli azt a testet, felületet, amely egyáltalán nem, vagy környezetéhez képest csak nagyon gyengén veri vissza a látható fényt.

Nincs még egy szín, melyhez annyi negatív fogalom társulna, mint a feketéhez, de emellett az elegancia egyik jelképe is. Az biztosan megállapítható róla, hogy uralja környezetét, ezért igen óvatosan kell hozzányúlni, sokkal óvatosabban, mint ahogyan sokszor tesszük. A fekete ugyanis nem mindenkinek áll jól. Már tavaly írtam erről egy bejegyzést http://www.colorfullife-style.hu/biztos-hogy-a-te-kis-feketednek-feketenek-kell-lennie/,  pontosabban a Little Black Dress (LBD) témában, ahol kifejtettem, hogy nem biztos, hogy mindenki „kis feketéjének” éppen feketének kell lennie.

Vagy, hogy egyáltalán nem mindegy, az archoz való távolsága sem. Ha valakinek színtípusa miatt nem előnyös a fekete; annál előnytelenebb, minél közelebb helyezkedik el az archoz. Kivágott ruha, megfelelő smink használatával azért menthető egy vesztesnek látszó helyzet is. 🙂 A Tél típusúak közül sem mindenki érzi magát maradéktalanul jól talpig hollóként. Én is Tél típus vagyok, de a fekete garbóm után nem nyúlok túl gyakran, mert komornak ítélem magamon. Egy kivágottabb ruha esetében viszont nem biztos, hogy le tudnám körözni eleganciában, egy másik színnel pótolva.

A fekete egy rejtélyes szín, a félelemmel és ismeretlennel is össze szokták kötni. (Lásd: fekete lyuk) Vagy gondoljunk a fekete mágiára, a boszorkányokra vagy szegény fekete macskákra. Ugye, hogy mennyi babona társul hozzájuk? A kereszténységben a halál és a gyász színe, másrészt a bűn, pokol és bűnhődés jelképe is.

De ezen felül a fekete tekintélyt sugároz, formális és elegáns, gondoljunk az angol „Black Tie” kifejezésre. Ha egy meghívón feltüntetik, mint előírt Dress Code, akkor egész biztosan ferde szemmel néznek azokra a férfiakra, akik nem szmoking-csokornyakkendőben érkeznek az adott eseményre. 🙂

Éva – Ava Styling